Ma ebbe futottam bele facebookon, és elkezdett járni az agyam:
"-Komolyan? 9 hónapig birnál a hasadban hordani 3 kilós kisbabát? Birsz főzni,takarítani és telefonon beszélgetni egyidőben? Birsz egész nap 10 cm-s magassarkúban sétálni? Birsz egész éjszaka sírni,és amikor reggel felkelsz, olyan mintha semmi se történt volna? Jegyezzétek meg férfiak.. A nők csak addig szorulnak segítségre,amíg a frissen festett körmük meg nem szárad ;) Rakd ki te is ha büszke vagy hogy nő vagy:)"
Azzal most igazából nem is állok le vitázni, hogy nem 9 hónapon keresztül 3 kg-os az a bébi, csak az fáj hogy ezt egy évfolyamtársamnál láttam, akinek ennél lehetne több esze. :) Sosem értettem, hogy miért olyan őrült nagy divat a mellünket verni, hogy a nők a jobbak. Vagy a férfiak. Ez egy olyan harc aminek eredménye sosem lesz, mert nem lehet őket összehasonlítani. Mások a nők, és mások a férfiak. Szerintem sok pasi bírná 9 hónapig hordani a babáját a hasában, ha fizikailag képes lenne rá. Elég magasan szerepel azon a listán, hogy mit irigyelnek tőlünk nőktől.
Magassarkúban képtelen vagyok járni, viszont vannak férfiak akik meg csodásan mozognak benne, szóval... :D
Egyszerre több dolgot csinálni szoktam, de én mondjuk a vezetéskor veszem ezt észre. Mielőtt elkezdtem csinálni a jogsimat nem akartam elhinni hogy létezhet olyan, hogy egyszerre figyelek előre, hátra, oldalra, kezelem a váltót, a pedálokat, a kormányt és még le sem fulladok. Aztán megtanultam vezetni, és most már nem csak ezeket vagyok képes egy időben csinálni, hanem énekelek, beszélgetek, és szidom az előttem/utánam jövőket. Minden tanulás kérdése, apa például képes fagyizni, inni, enni vezetés közben és meg sem érezhető a vezetési stílusán. Régen mikor nyaralni mentünk volt egy utazós kazettánk, mindig az szólt a kocsiban (valami jazz, meg kéne újra hallgatnom, úgy szeretem), és emlékszem apa mindig dobolt a kormányon miközben mentünk és a gyűrűje kopogott rajta. :) Még hogy nem tudnak több irányba figyelni.
Az érzelmek elrejtésében a férfiak szerintem sokkal jobbak, mint mi nők. Már csak azért is, mert bár lehet, hogy furcsán nézünk egy nyilvános helyen síró nőre, sokkal abszurdabb lenne egy ugyanilyen helyzetben pasival találkozni. Nekik is vannak érzelmeik, érzik magukat rosszul és sírnak, de míg egy nő el tudja fedni a nyomokat sminkkel, addig egy pasinál ez nem opció. Nem szeretem ha érzéketlen kődaraboknak írják őket le.
Ne értsen senki félre, szeretek én is nő lenni, még akár azt is mondhatnám hogy büszke vagyok arra, hogy nő vagyok, bár ezt azért furcsa kimondani nekem mert nem az én érdemem. Büszke pedig olyan dolgokra szoktam lenni, amit én érek el. Tudom, hogy vannak a világban - nem is kevesen - olyan nők, akik szörnyű helyzetben vannak, a férfiak elnyomják őket, nem lehet véleményük és a többi. Én csak az arroganciát nem szeretem, legyen az bárki is aki ezt mutatja. Sokszor vannak nekem is barom megnyilvánulásaim, de igyekszem normális maradni, azért többnyire sikerül is.
Ilyen facebookra kitehető pasibüszkeség-növelőt meg én is bármikor tudnék írni. Csak az a különbség, hogy nekik nem kell annyira az önigazolás hogy ki is pakolgassák a falukra.
"Komolyan? Képes lennél egy nagy zacskóval a lábad közt normálisan járni? Tudsz úgy villanyhálózatot szerelni a lakásban, hogy közben énekelsz, sört iszol és még nem is ráz halálra az áram? Tudnál úgy elmenni dolgozni, hogy előző éjjel halt meg a nagymamád de rajtad nem látszódhat, hogy végigsírtad az éjszakát, mert férfi vagy? Jegyezzétek meg nők... Mi és ti mások vagyunk, és ez nem verseny."
Én úgy gondolom, hogy mindenki szeresse magát és a másikat is annak, ami, és nem kell mutogatni, hogy ki miben jobb, mert az ilyenek nem vezetnek sehová. :)
"-Komolyan? 9 hónapig birnál a hasadban hordani 3 kilós kisbabát? Birsz főzni,takarítani és telefonon beszélgetni egyidőben? Birsz egész nap 10 cm-s magassarkúban sétálni? Birsz egész éjszaka sírni,és amikor reggel felkelsz, olyan mintha semmi se történt volna? Jegyezzétek meg férfiak.. A nők csak addig szorulnak segítségre,amíg a frissen festett körmük meg nem szárad ;) Rakd ki te is ha büszke vagy hogy nő vagy:)"
Azzal most igazából nem is állok le vitázni, hogy nem 9 hónapon keresztül 3 kg-os az a bébi, csak az fáj hogy ezt egy évfolyamtársamnál láttam, akinek ennél lehetne több esze. :) Sosem értettem, hogy miért olyan őrült nagy divat a mellünket verni, hogy a nők a jobbak. Vagy a férfiak. Ez egy olyan harc aminek eredménye sosem lesz, mert nem lehet őket összehasonlítani. Mások a nők, és mások a férfiak. Szerintem sok pasi bírná 9 hónapig hordani a babáját a hasában, ha fizikailag képes lenne rá. Elég magasan szerepel azon a listán, hogy mit irigyelnek tőlünk nőktől.
Magassarkúban képtelen vagyok járni, viszont vannak férfiak akik meg csodásan mozognak benne, szóval... :D
Egyszerre több dolgot csinálni szoktam, de én mondjuk a vezetéskor veszem ezt észre. Mielőtt elkezdtem csinálni a jogsimat nem akartam elhinni hogy létezhet olyan, hogy egyszerre figyelek előre, hátra, oldalra, kezelem a váltót, a pedálokat, a kormányt és még le sem fulladok. Aztán megtanultam vezetni, és most már nem csak ezeket vagyok képes egy időben csinálni, hanem énekelek, beszélgetek, és szidom az előttem/utánam jövőket. Minden tanulás kérdése, apa például képes fagyizni, inni, enni vezetés közben és meg sem érezhető a vezetési stílusán. Régen mikor nyaralni mentünk volt egy utazós kazettánk, mindig az szólt a kocsiban (valami jazz, meg kéne újra hallgatnom, úgy szeretem), és emlékszem apa mindig dobolt a kormányon miközben mentünk és a gyűrűje kopogott rajta. :) Még hogy nem tudnak több irányba figyelni.
Az érzelmek elrejtésében a férfiak szerintem sokkal jobbak, mint mi nők. Már csak azért is, mert bár lehet, hogy furcsán nézünk egy nyilvános helyen síró nőre, sokkal abszurdabb lenne egy ugyanilyen helyzetben pasival találkozni. Nekik is vannak érzelmeik, érzik magukat rosszul és sírnak, de míg egy nő el tudja fedni a nyomokat sminkkel, addig egy pasinál ez nem opció. Nem szeretem ha érzéketlen kődaraboknak írják őket le.
Ne értsen senki félre, szeretek én is nő lenni, még akár azt is mondhatnám hogy büszke vagyok arra, hogy nő vagyok, bár ezt azért furcsa kimondani nekem mert nem az én érdemem. Büszke pedig olyan dolgokra szoktam lenni, amit én érek el. Tudom, hogy vannak a világban - nem is kevesen - olyan nők, akik szörnyű helyzetben vannak, a férfiak elnyomják őket, nem lehet véleményük és a többi. Én csak az arroganciát nem szeretem, legyen az bárki is aki ezt mutatja. Sokszor vannak nekem is barom megnyilvánulásaim, de igyekszem normális maradni, azért többnyire sikerül is.
Ilyen facebookra kitehető pasibüszkeség-növelőt meg én is bármikor tudnék írni. Csak az a különbség, hogy nekik nem kell annyira az önigazolás hogy ki is pakolgassák a falukra.
"Komolyan? Képes lennél egy nagy zacskóval a lábad közt normálisan járni? Tudsz úgy villanyhálózatot szerelni a lakásban, hogy közben énekelsz, sört iszol és még nem is ráz halálra az áram? Tudnál úgy elmenni dolgozni, hogy előző éjjel halt meg a nagymamád de rajtad nem látszódhat, hogy végigsírtad az éjszakát, mert férfi vagy? Jegyezzétek meg nők... Mi és ti mások vagyunk, és ez nem verseny."
Én úgy gondolom, hogy mindenki szeresse magát és a másikat is annak, ami, és nem kell mutogatni, hogy ki miben jobb, mert az ilyenek nem vezetnek sehová. :)